Juhász Gyula idézet

Ó, én senkit se háborítanék, Szelíd kísértet volnék én nagyon, Csak megnézném, hogy kék-e még az ég. [Részletek]

Könyvekre hajtom le a fejem, Mint fáradt vándor sírhalomra; Könyvek, ti bölcs és végtelen Sírok, nem adtok már nekem Vigasztalást a végtelen napokra. [Részletek]

"Szeret - nem szeret" bús boldog talánya, Epedések zárt ablakok előtt, Ó erkélyeknek hervatag virága, Séták, sírások, meglátom-e őt? [Részletek]

Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak... [Részletek]

Az én imádságom: lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem. [Részletek]

Taja királynő talányos szemén S a jövő homlokán piros csókom égett, Ó, én vagyok az örök vőlegény, Aki eljegyzem az isteni szépséget. [Részletek]

Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom! [Részletek]

A háború tönkretette az erkölcsöket. Az idők megváltoztak. [Részletek]

Nem kényszeríthetitek magatokat a szerelemre. Nem hosszas gondolkodás után születik: ha valódi, hamar ráeszmélsz, és kétséged sem lesz felőle. [Részletek]

Aki a gyermekek lelkében horgonyozta le írói dicsőségét, igen bölcsen cselekedett, emléke jó helyen van. [Részletek]

Én egy mélységesen vallásos hitetlen vagyok; ez egy új vallásféle. [Részletek]

Éjjel többnyire azzal álmodunk, ami nappal, ébren, a legerősebben hatott ránk. [Részletek]

A világ tele van veszélyekkel, és elég, ha az ember pislant, máris lemarad valamiről. [Részletek]

Mihelyt elhallgat az ember, menten eléveszi a gond és a vágyódás. [Részletek]