Julia Quinn idézetek

- A szenvedély nyilván nem elégséges egy házasság fenntartásához. - Lehet. De kezdetnek elég biztató. [Részletek]

- Idős korára megokosodik, Mr. Bridgerton. - Időnként hallottam olyan megjegyzéseket, hogy fiatal koromban is volt bennem egy kis intelligencia. - Hm. A hangsúly persze a kis mennyiségen... [Részletek]

A bánatot nehezebb elviselni, ha az embert kisebb hadseregnyien figyelik. [Részletek]

A bizonyosság, akkor is, ha keserű a tudás, mindig sokkal, de sokkal jobb, mint a nem tudás bizonytalanságában élni. [Részletek]

A férfiak ellentmondásos teremtmények. Szívük és fejük sosincs összhangban. És mivel jól tudják ezt a nők, cselekedeteiket általában teljesen más szempontból értékelik. [Részletek]

A házasság a kompromisszumokról szól. (...) Lehetnek tökéletesek egymásnak, de ez nem jelenti azt, hogy egyformák. [Részletek]

A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi... ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi... [Részletek]

A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valakit, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz... [Részletek]

A szerelem feltámad, és minden nap változik. Nem olyan, mint valami villámcsapás az égből, hogy egy szempillantás alatt más ember leszel tőle. [Részletek]

A szívfájdalom (...) sosem múlik el teljesen, csak csillapodik. A minden lélegzetvétellel érzett éles, lüktető fájdalom végül tompább fájdalommá változott, amiről az ember... [Részletek]

A vágy lehet jó, ugyanakkor veszélyes is. A vágyban sokkal nagyobb az esély, hogy szerelemmé változik, mint a közömbösségben. [Részletek]

Álmai csak álmok. Saját maga kreálta illúzióvilág. Ha a férfi nem olyan, mint amilyennek ő elképzelte, az csak az ő hibája. Olyasmit várt, ami nem is létezett. És tudhatta volna. [Részletek]

Az a mondat, ami a mindazonáltal szóval kezdődik, sosem jó. [Részletek]

Az anyai szidásnál semmi sem hatásosabb abban, hogy az ember az asztallapig alig felérőnek érezze magát. [Részletek]