Julian Barnes idézet

A házasság egy hosszú, unalmas étkezés, ahol legelőször a pudingot tálalják. [Részletek]

Csoszogunk előre, hagyjuk, hogy az élet megtörténjen velünk, és lassanként megtöltjük emlékeink éléskamráját. [Részletek]

Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen... [Részletek]

Fogadsz egy kapcsolatra, megbukik, továbbállsz egy következő kapcsolatra, az is megbukik; lehet, hogy a veszteség nem a két negatív összege, hanem a tét sokszorosa. Legalábbis így... [Részletek]

Minél többet tanulsz, annál kevésbé félsz. És tanuláson nem az iskolai tudást értem, hanem az élet tapasztalati megismerését. [Részletek]

A történelem olyan, mint a zsíros kenyér hagymával (...). Semmi változatosság. Ugyanazt az ízt böfögjük vissza. Egész évben. Ugyanaz a forgatókönyv, egy téma sok variációval:... [Részletek]

Amikor fiatalok vagyunk, többféle jövőt képzelünk el magunknak; amikor megöregszünk, többféle múltat képzelünk el másoknak. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]