Julius Andan idézet
Az igazi emberhez méltó élet csak azután kezdődik el, miután többé már nem kell a puszta fennmaradásért küzdenünk, és többé már nem a külső kényszerek irányítják az életünket.
- Julius AndanTovábbi Julius Andan idézetek:
Találja meg azt, ami tényleg érdekli önt, és ami hasznára válhat a világnak, és sajátítsa el mester szinten. [Részletek]
- Julius AndanAz intelligencia problémák felismerésének és megoldásának képessége. Ez egy gyakorlati és tiszta definíció. Egy intelligensebb ember több problémát vesz észre, több problémát tud... [Részletek]
- Julius AndanA máz a média által létrehozott illúzió, egy hamis valóság, amely azon a módon működik, hogy leköti az emberek figyelmét, és összezavarja őket a tényeket illetően. A máz a világ... [Részletek]
- Julius AndanTegye félre az indokait és a reményeit, és vizsgálja meg, mi felé viszik a tettei. Ha nem tetszik az útirány, változtasson magán. [Részletek]
- Julius AndanTovábbi idézetek:
Akinek rejtegetnivalója van, nem engedheti meg magának, hogy beszéljen. A fiúk a katonai hírszerzésnél jól tudták ezt a háborúban. Ha elfognak: mondd meg a nevedet, a rangodat, a... [Részletek]
- Agatha ChristieMindnyájatokat szeret valaki, de ti elszúrjátok, és miért? Hogy kié a hatalom? Ez nem szerelem. Az az, amikor bízunk annyira a másikban, hogy elmondjuk, mi zavar igazán. [Részletek]
- Így jártam anyátokkalFérfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség! [Részletek]
- Molnár FerencNe bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak. [Részletek]
- Albert EinsteinKudarcaink ideiglenesek. [Részletek]
- Borisz Leonyidovics PaszternakSzeretem a mosolyát, a haját. Szeretem a térdét. Szeretem azt a szív alakú anyajegyet a melle fölött. Szeretem azt, ahogyan néha megnyalja az ajkát, mielőtt megszólal. A nevetését. Az... [Részletek]
- 500 nap nyárAz őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak. [Részletek]
- Liviu Rebreanu