Jurij Trifonov idézet

Azt gondoltam, hogy az emlékezést kapjuk kárpótlásul a legkedvesebbért, amit elvettek tőlünk. A természet az emlékezettel kárpótol a halálért. Ez a mi nyomorúságos halhatatlanságunk. [Részletek]

A nők ugyanúgy megérzik a szakítást, mint a kutyák a közelgő földrengést. Amikor még semmi jele nincs. [Részletek]

Azt mondják, olyan ember vagyok, akivel nem lehet együtt dolgozni. Beképzelt, goromba, önző, és a többi. Nem vagyok tekintettel mások érdekeire. Magam ellen hangoltam a kollégáimat. És... [Részletek]

A félelem az emberi tudat legmegfoghatatlanabb és legtitkosabb rugója. [Részletek]

Az emlékezet olyan, mint a háló, nem szabad túlságosan megfeszíteni, hogy a nagy súlyt is megtartsa. Ami túlságosan nehéz, csak hulljon ki, repüljön ki belőle. Különben örökös... [Részletek]

Nincs tartósabb és csalókább valami a gyerekszerelemnél. [Részletek]

Nincs ármányosabb szövetség, mint ami az álszerelemre épül. Ebből csak boldogtalanság, pusztulás származhat, vagy sótlan, csüggedt tengődés, amit mindennek lehet nevezni, csak életnek... [Részletek]

Senki se léphet ki saját magából. Én se léphetek ki magamból. [Részletek]

Nem a szerelem a legdrágább érzelem (...). A legdrágább érzelem a gyűlölet. Mert a gyűlölet élve emészt el, jóval azelőtt, hogy megölne. [Részletek]

Egy embert akkor látunk a legtökéletesebbnek, amikor beleszeretünk. (...) Később meg kell tanulnunk elfogadni az összes hibáját is. [Részletek]

A halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk. Amikor a világ szürke esőfüggönye felgördül és minden ezüstös tükörré válik, akkor meglátod. [Részletek]

- Azt mondtam, nézz a szemembe! - Most ezért üljek ki a motorháztetőre? [Részletek]

Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs. [Részletek]

Az ember annyit álmodozhat a lehetetlenről, amennyit csak akar, de az álmok mindig eltűnnek, amikor felébred. [Részletek]