Kahlil Gibran idézet

A bűntudat az elmének elködösülése, nem megtisztulása. [Részletek]

Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal. (...) Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély magasába... [Részletek]

És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan... [Részletek]

Csak a zseni és az idióta töri át az emberek által teremtett korlátokat. [Részletek]

Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége. [Részletek]

Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság. [Részletek]

Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán. [Részletek]

A fogolytáborok tele vannak olyan emberekkel, akik nagyon hasonlóan nyomasztó élményekről számolnának be. A helyszín és a részletek eltérhetnek, de a borzalom és a szenvedés ugyanaz,... [Részletek]

A könyv hideg, de biztos barát. [Részletek]

A munka nemcsak szerkezetet és rendezettséget ad életünknek, hanem biztosítja nekünk azt, hogy büszkék lehessünk magunkra, lássuk az eredményeinket és megkapjuk a beteljesülés érzetét. [Részletek]

Képzeld el, hogy ott van, benned él, hogy néha bármit megtennél, hogy végül megtaláld a fényt az alagút végén. [Részletek]

Nem tudtam elaludni aznap éjjel. A fürdőszobai tükörben fürkésztem, vajon megváltozott-e az arcom reggel óta. Kiült már szemem, szám köré a kétség? [Részletek]

Nem csupán szerelmes vagyok. Annál is gazdagabb. Szerelmesen szeretek. [Részletek]

Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon: egy (...) pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistennek. [Részletek]