Kahlil Gibran idézet

A bánat olyan aranyból készült láncszem, amely szolgasorsodat a jövő ígéretes reménységével köti össze. [Részletek]

Csak saját árnyékodat látod, ha a napnak hátat fordítasz. [Részletek]

Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz. [Részletek]

Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal. [Részletek]

Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal. (...) Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély magasába... [Részletek]

Ha int feléd a szerelem, kövesd, noha útja meredek és nehéz. [Részletek]

Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: "Ki vagy te?" [Részletek]

Földre szálló angyalod, ki új csodákkal tér hozzád, láthatod, én nem vagyok. De lángot én is gyújthatok, hogy bánatodnak égboltján felragyogjon csillagod. [Részletek]

Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak... [Részletek]

Egy nyelv formái óhatatlanul visszahatnak arra, aki azt a nyelvet beszéli, alakítják az arcát, a házakat, a földet, a szokásokat, az ételt. [Részletek]

Ha az ember forró napsütésben vándorol, nem áll meg útközben, hogy leszakítsa a legszebb virágot. [Részletek]

Kicsi angyal újra szárnyakra kel, De az utolsó dalt ne játszd még ma el! Álmodj tovább, elringat egy dallam, Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan. [Részletek]

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te... [Részletek]

Minden szép leányon van valami, ami megmarad az emlékezetünkben. [Részletek]