Kahlil Gibran idézet

A veled együtt nevetőket könnyen elfeleded, de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál. [Részletek]

Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz. [Részletek]

A legszánandóbb az emberek között, ki álmait ezüstre és aranyra váltja. [Részletek]

A szomorúság olyan fal, amely elválaszt két kertet. [Részletek]

Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság. [Részletek]

A szerelem, mely felkentté tesz, szintúgy keresztre is feszít; s bár terebélyesedsz tőle, megmetszi ágaid. [Részletek]

És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan... [Részletek]

Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. [Részletek]

Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki? [Részletek]

Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket. [Részletek]

Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér... [Részletek]

Zene nélkül mind szociopaták vagy halottak lennénk. [Részletek]

Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne. [Részletek]

Egyes reformokat igazol az idő, míg mások helytelennek bizonyulnak. A hagyományok egy részét illő és üdvös továbbvinni, de el kell vetni az idejétmúlt szokásokat. [Részletek]