Kalapács idézet

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél, Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég. Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát, Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám.... [Részletek]

Miért fáj minden ébredés? Miért annyi a szenvedés? Miért élünk, ha tudjuk jól, Ez az egész egy tévedés? [Részletek]

Könnyek között jöttem emberként élni, Anyám karja féltőn vigyázott rám. Az első bánatomra egy mosoly volt a válasz, Nincs baj, az élet ilyen, néha fáj. [Részletek]

Mikor nem tudod, miért fáj, Amikor érzed, hogy szólni muszáj, Akkor is, hogyha nincs esély, Csak a saját utadon járj! [Részletek]

Harcoltál, véreztél kínodban ráéreztél az élet fájhat kegyetlenül de nem az, ami megöl. [Részletek]

Talán csak álmodod mindazt, amit élsz, S a halál a felébredés. [Részletek]

Senki se léphet ki saját magából. Én se léphetek ki magamból. [Részletek]

Nem a szerelem a legdrágább érzelem (...). A legdrágább érzelem a gyűlölet. Mert a gyűlölet élve emészt el, jóval azelőtt, hogy megölne. [Részletek]

Egy embert akkor látunk a legtökéletesebbnek, amikor beleszeretünk. (...) Később meg kell tanulnunk elfogadni az összes hibáját is. [Részletek]

Sokan élnek, akik halált érdemelnek, és néhányan meghalnak, akik élhetnének. [Részletek]

- Azt mondtam, nézz a szemembe! - Most ezért üljek ki a motorháztetőre? [Részletek]

Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs. [Részletek]

Az ember annyit álmodozhat a lehetetlenről, amennyit csak akar, de az álmok mindig eltűnnek, amikor felébred. [Részletek]