Kalapács idézet

Eljön-e újra, mi elmúlt rég, Álom volt-e a szép remény, Lobban-e még az a gyertyafény, Az elesett Hősökért? Mert az a nép még mindig él. [Részletek]

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél, Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég. Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát, Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám.... [Részletek]

Könnyek között jöttem emberként élni, Anyám karja féltőn vigyázott rám. Az első bánatomra egy mosoly volt a válasz, Nincs baj, az élet ilyen, néha fáj. [Részletek]

Talán csak álmodod mindazt, amit élsz, S a halál a felébredés. [Részletek]

Mikor nem tudod, miért fáj, Amikor érzed, hogy szólni muszáj, Akkor is, hogyha nincs esély, Csak a saját utadon járj! [Részletek]

Miért fáj minden ébredés? Miért annyi a szenvedés? Miért élünk, ha tudjuk jól, Ez az egész egy tévedés? [Részletek]

Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és nekünk nap minden nap... [Részletek]

Az egyetlen, amiben minden más halandóval osztozol, a halál. [Részletek]

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága. [Részletek]

Mindig is könnyebb volt együtt úszni az árral. Ugyanakkor, ha elveid vannak, akkor azt teszed, amit helyesnek látsz, és nem azt, ami könnyebb. Ez gerincességet jelent. Ami azzal jár, hogy mi... [Részletek]

Talán csak azért vagyok képtelen megnyugodni, mert annyi szörnyűség történt velünk. Mert egyszerűen nem merem elhinni, hogy mindaz, amit itt látok, tényleg az enyém. Egy pillanatra sem... [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Mindenkinél jobban te hiányzol, ha számba veszem majd a veszteségeket. A szivárványos, közelítő halálban velem lesz az, aki végig szeretett, de te ki tudja, hol leszel? Akit naponta... [Részletek]