Kalapács idézet

Könnyek között jöttem emberként élni, Anyám karja féltőn vigyázott rám. Az első bánatomra egy mosoly volt a válasz, Nincs baj, az élet ilyen, néha fáj. [Részletek]

Miért fáj minden ébredés? Miért annyi a szenvedés? Miért élünk, ha tudjuk jól, Ez az egész egy tévedés? [Részletek]

Eljön-e újra, mi elmúlt rég, Álom volt-e a szép remény, Lobban-e még az a gyertyafény, Az elesett Hősökért? Mert az a nép még mindig él. [Részletek]

Harcoltál, véreztél kínodban ráéreztél az élet fájhat kegyetlenül de nem az, ami megöl. [Részletek]

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél, Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég. Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát, Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám.... [Részletek]

Talán csak álmodod mindazt, amit élsz, S a halál a felébredés. [Részletek]

Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni.... [Részletek]

A tökéletesség taszító. Különösen, ha másban véljük felfedezni azt. [Részletek]

Kétséges, hogy a remény (...) fennmaradhat-e a szeretet ösztönzése nélkül. Olyan védtelen és bolondos valami a remény. [Részletek]

Az emberi természet olyan, hogy mindig kiharcol magának önfeledt pillanatokat. [Részletek]

Ha én meg akarok házasodni, és a nő hozzám akar jönni, akkor neki is meg kell halnia olyanként, amilyen volt, és nekem is meg kell halnom olyanként, amilyen én voltam. És újra kell... [Részletek]

Nincs veszélyesebb a kölykökre, mint egy fegyverekkel telepakolt lakás. Kivéve talán a szülőket. [Részletek]

Ha távolról tanulmányozol egy tárgyat, csak az alapelvét láthatod. [Részletek]