Kálnoky László idézet

Nem tagadom, milyen szörnyen kívánlak; szívem pokol, megmutatom, hogy ég; de hisz tudod, választóvíz szerelmem, melyben megtisztul az érzékiség. Nekem szabad egyedül Érted égnem; ... [Részletek]

A lét reménytelen. Sötét a szív magánya, bár mélyén olvadt érc hevül, de sziklarétegek zárják el, s mint a bánya, nem mutatja, mit rejt belül. Titkom sem él tovább, ha... [Részletek]

Az idő szintjei... Termek, ahol szót sem érdemlő célokat idétlen tánclépésekkel kerülgetünk. [Részletek]

Szomorú bámészkodni ténferegve, mások felett felragyogó egekre, mások felé forduló mosolyokra. [Részletek]

Megrázzák ősz szakállukat az évek, s távoznak; épp csak megpihentek itt, mint vándor aggastyánok, kik motyójuk izmos vállaikon tovább viszik. Alakjuk lassan tűnik el a ködben, s míg... [Részletek]

Ha megpróbálok önmagam legmélyére bocsátkozni, úgy érzem, nagy bűnöket, gaztetteket nem követtem el életem során, de mulasztásokat feltétlenül, még hozzám közel álló... [Részletek]

Mi voltál nékem? A váratlanul talált kincs, mely koldus ölébe hull, szelíd balzsam a lét minden sebére. [Részletek]

Felejteni sokféleképpen lehet. Úgy is, hogy nem a lényegre akarunk emlékezni. [Részletek]

Az egymástól eltérő, sokszor nehezen összebékíthető valóságélmények összeegyeztetésének szüksége az, amely választásokra kényszerít, döntéseket mozgat. [Részletek]

S minthogy Istent ítéltem minden bölcsesség kútfejének, helyesnek és szükségesnek véltem, ha segítségért hozzá folyamodom; e célból írtam az alábbi kis imádságot, és... [Részletek]

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm. [Részletek]

A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid. [Részletek]

Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos. [Részletek]

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás. [Részletek]