Kálnoky László idézet

A lét reménytelen. Sötét a szív magánya, bár mélyén olvadt érc hevül, de sziklarétegek zárják el, s mint a bánya, nem mutatja, mit rejt belül. Titkom sem él tovább, ha... [Részletek]

Vannak peches emberek, akik egész életükön át megrekednek a járulékos tehetség vonalán, mert ott kezdték el, nincs lelkierejük, vagy sajnálják a befektetett pénzt és időt és nem... [Részletek]

Megváltásban kár volna hinned, húzódj hát barlangodba vissza. A valóság csak meglegyintett. Temetkezz gyötrő álmaidba. [Részletek]

Nem tagadom, milyen szörnyen kívánlak; szívem pokol, megmutatom, hogy ég; de hisz tudod, választóvíz szerelmem, melyben megtisztul az érzékiség. Nekem szabad egyedül Érted égnem; ... [Részletek]

Sápadtan mentél, hangtalan haraggal. Utánad néztem, míg csattant a zár, furcsa Ádám, kit elhagyott az angyal, és elpusztított Édenébe zár. [Részletek]

Mert törvény van, s uralkodik fölötted; beteljesül, amire sorsod ítél, hogy ember-voltod végigéljed, ám mélyebb lényegéhez ne közelítsél. [Részletek]

Szomorú, ha a szív megalkuvást keres; szeretni szomorú felényi szeretetért, vagy annyiért se, mást. Szomorú lesz még húsz évet leélni. [Részletek]

Ki dönti el, hogy ki éli túl? Ki dönti el, hogy ki pusztul el? Értelmetlen az egész. Tessék, itt állok védtelenül, és egyetlen árva golyót se kapok, egyetlen árva golyót se. Miért?... [Részletek]

Az embert csak akkor szerethetik, ha méltó a szeretetre, s mindaddig nem lehet az, amíg egyetlen célja, hogy szeressék. [Részletek]

Különös, hogy az emberek mennyire ragaszkodnak a foglalkozásukhoz, hogy örökké ugyanazt akarják csinálni! [Részletek]

Könnyebb egyszer s mindenkorra odadobni életünket, mint apránként áldozni fel a mindennapi harcban. Ha megkérdeznék tőlem, melyik út vezet az égbe, azt felelném: a legfáradságosabb. [Részletek]

A jó sör olyan, mint az élet. Az élet olyan, mint a jó sör: habzik, habzik, aztán elfogy. [Részletek]

Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is. [Részletek]

Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk... [Részletek]