Kántor János Kurszán idézetek

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [Részletek]

A felkavart por ha majd szemedbe téved, nem a szél hibás. [Részletek]

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [Részletek]

A Megismerés s megmérettetés között magad vagy az Út. [Részletek]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [Részletek]

Csodák tükrében addig tart meg az álom, míg feljön a Nap. [Részletek]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [Részletek]

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom. [Részletek]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [Részletek]

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [Részletek]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [Részletek]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [Részletek]

Minden, ami szép itt hever lábaidnál s észre sem veszed. [Részletek]