Kántor János Kurszán idézet

A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is. [Részletek]

Minden, ami szép itt hever lábaidnál s észre sem veszed. [Részletek]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [Részletek]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [Részletek]

A Megismerés s megmérettetés között magad vagy az Út. [Részletek]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [Részletek]

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [Részletek]

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. [Részletek]

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. [Részletek]

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom... [Részletek]

Soha nem volt barátom. (...) Volt szeretőm, ellenfelem, pasim, haverom, egyéjszakás partnerem. Eleget próbáltam ahhoz, hogy tudjam, hosszú távon egyik sem fog működni. Nem tudtam megnyílni... [Részletek]

Gondolkodásom elfogyó erejével lassan tapogattam a titokzatos élet megfoghatatlan értelmét. [Részletek]

Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted. Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább. Mert amint megtudta, hogy... [Részletek]

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata. [Részletek]