Kántor János Kurszán idézet

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [Részletek]

A Megismerés s megmérettetés között magad vagy az Út. [Részletek]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [Részletek]

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [Részletek]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [Részletek]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [Részletek]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [Részletek]

Néha egy vak is láthat jobban, mint az egészséges szeműek. Hiszen a lényeges dolgokat szemmel nem láthatjuk. Ezek a felszín alatt rejlenek, és csak az pillanthatja meg őket, aki megtanulta,... [Részletek]

Mélyre áss, mélyre, én lelkem, hogy megtaláld a szívet - a vért, a forróságot, a szentélyt, a nyughelyet. Áss mélyre, mélyre a nyirkos földben, le egészen addig, ahol fekszenek ők,... [Részletek]

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága. [Részletek]

Egy dolog volt, hogy magamban belenyugszom a megváltoztathatatlanba, és egészen más, hogy mindezt és az elkövetkezőket egy másik emberrel is meg kell értetnem. [Részletek]

Régebben azt hittem, az élet csak úgy lehet tökéletes, ha mindig történik benne valami izgalmas, ha pörög, mint egy végeláthatatlan akciófilm. Ma már érzem, tudom, hogy nem a vihar a... [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Mindenkinél jobban te hiányzol, ha számba veszem majd a veszteségeket. A szivárványos, közelítő halálban velem lesz az, aki végig szeretett, de te ki tudja, hol leszel? Akit naponta... [Részletek]