Kántor János Kurszán idézet

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [Részletek]

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [Részletek]

Szemem behunyom és angyalok játszanak vágyaim körül. [Részletek]

A felkavart por ha majd szemedbe téved, nem a szél hibás. [Részletek]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [Részletek]

Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom. [Részletek]

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak.... [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a... [Részletek]

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra. [Részletek]

Amikor a vágy meghal, a félelem megszületik. [Részletek]

Az új társadalmak mindig primitívek. [Részletek]

A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod... [Részletek]