Kántor János Kurszán idézet

Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain. [Részletek]

Nyugtatom kezem rajtad s szívem oly zajt csap, akár egy malom. [Részletek]

Sziklát repesztő csend, mely körém telepszik s tornyokat emel. [Részletek]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [Részletek]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [Részletek]

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [Részletek]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [Részletek]

Ha az ember dolgozik, az idő kétségkívül beleragad az iszapba, valahogy úgy, mint hosszabbításkor. [Részletek]

Szeretlek. Soha senki iránt nem éreztem ezt, amit irántad érzek. Bárhogy alakuljon ezután, soha mással nem fogom ugyanezt érezni. Nem tehetjük meg nem történtté, ami az elmúlt években... [Részletek]

Egy normális világban, ha egy lány kedves az emberhez, az jó jel lenne, de a valódi világban nem az. [Részletek]

Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi. [Részletek]

Ama egetrengető valamicsoda, amit szerelemnek hívunk, csakis veled, általad ismerszik fel számomra, s attól szerelem, és nem csekélyebb, hogy megmozdítja bennünk a világmindenséget. [Részletek]

Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik. [Részletek]

Ahova ész kell, oda hiába az erő. [Részletek]