Kántor János Kurszán idézet

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain. [Részletek]

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [Részletek]

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [Részletek]

A felkavart por ha majd szemedbe téved, nem a szél hibás. [Részletek]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [Részletek]

Csodák tükrében addig tart meg az álom, míg feljön a Nap. [Részletek]

Én soha életemben nem terveztem törvénytelenséget. Hogyan tervezhetnék ilyesmit, amikor sohasem ismertem a törvényt, és fogalmam sincs, mit ír elő? [Részletek]

Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson. Különben ostoba szó. A futó kaland és a sírig... [Részletek]

Megtanultam, hogy csak a tények számítanak, és többnyire nincs hitele az ígérgetésnek. Bizalmatlan vagyok; a hízelgő szép szavak leperegnek rólam. A jószándék könyörtelen... [Részletek]

Az élet csöppet sem nevetséges - de el tudják képzelni, milyen lenne, ha nevetés nélkül kellene élni? [Részletek]

Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését. [Részletek]

A szilárd kötelességtudat a jellem koronája. [Részletek]

Talán a legszebb tulajdonsága a gyerekkornak, hogy a gyermek a legnagyobb nyomorúságban is megtalálja, ami szép, vagy amit később szerethet. [Részletek]