Kántor János Kurszán idézet

Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk. [Részletek]

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [Részletek]

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [Részletek]

A Megismerés s megmérettetés között magad vagy az Út. [Részletek]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [Részletek]

A csend üvegén a lélek fénytörése hangtalan sikoly. [Részletek]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [Részletek]

Hasztalan mondogatja magának az ember, hogy mindig harcolnia kellene a hiúsága ellen. Minduntalan meglepődik, mennyire nagyra tartja magát és munkáját, mennyire érzékeny, sőt túl... [Részletek]

Az ember nem szállhat szembe saját természetével. [Részletek]

Tudod, a házasságban a kornak semmi jelentősége. Azon múlik minden, milyen érett valaki. És mennyire akarja a két ember, hogy sikerüljön. Az egymás iránt érzett felelősség mellett... [Részletek]

Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik [Részletek]

Jó reggelt, apám. Üres a kezem, de neked adom ezt a felkelő napot, ami vörös, mindenható, hogy kevésbé szomorú és boldogabb legyél, hogy azt hidd, hogy helyesen cselekszel, és én boldog... [Részletek]

Mindannyiunknak szembe kell néznünk a magunk kihívásaival (...). Azt hiszem, minden attól függ, hogy vállaljuk-e őket. [Részletek]

A szépség csak egy dolog, de nem mindenkinek van ilyen gyönyörű, bársonyos pillantása. A szem színét vagy formáját meg lehet változtatni, de azt nem, ami belőle sugárzik. [Részletek]