Kántor János Kurszán idézet

Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain. [Részletek]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [Részletek]

Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan. [Részletek]

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [Részletek]

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

Mi szánalmasabb: ami lehettünk volna, vagy voltunk egykor? [Részletek]

Figyelmessége a szükséges megbánás magasabb foka. [Részletek]

Felejteni sokféleképpen lehet. Úgy is, hogy nem a lényegre akarunk emlékezni. [Részletek]

A család mint intézmény nem egyszerű tükörfelület, átszűri és saját logikájába illeszti a történeti-társadalmi változásokat, miközben maga is folyamatosan alakul és alkalmazkodik. [Részletek]

S minthogy Istent ítéltem minden bölcsesség kútfejének, helyesnek és szükségesnek véltem, ha segítségért hozzá folyamodom; e célból írtam az alábbi kis imádságot, és... [Részletek]

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm. [Részletek]

A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid. [Részletek]

Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos. [Részletek]

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás. [Részletek]