Kántor János Kurszán idézet

Miért halkul el amire úgy vágyódunk? Csak muzsikaszó?... [Részletek]

Milyen fájdalmas külön menni az úton, amelyen jöttünk. [Részletek]

Minden, ami szép itt hever lábaidnál s észre sem veszed. [Részletek]

Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek." [Részletek]

A sajnálom szó lesújt és gyorsan elillan; váza marad csak. [Részletek]

Gyöngyöket szórtál, halk, égető gyöngyöket: pergő könnyeid. [Részletek]

Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom. [Részletek]

Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. [Részletek]

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem, az új... [Részletek]

Szellemünk sokkal nagyobb kínokat képes ránk hozni, mint a testünk. [Részletek]

Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. [Részletek]

A távolságtartást legyőzi a kíváncsiság. [Részletek]

Emberemlékezet óta a szerelem a leggazdagabb bajforrás. Bajom van bőven. [Részletek]

A legnagyobb áldás, amelyben Isten részesíti az embert, az, hogy elválasztja a bűntől. [Részletek]