Kántor Péter idézet

Az ember keljfeljancsi: elesik - feláll, és megy tovább a szegény ürge. Megyek tovább, amíg meg nem tanulok élni, amíg fel nem lőnek a világűrbe. [Részletek]

És vannak mindig olyan percek, órák olyan idő- s lélekjárási zónák mikor az ember úgy véli, hiába kapaszkodik, süllyed vele világa s hogy jobbat, ennél jobbat érdemelne. [Részletek]

Amióta beszélni tudnak az emberek, szavalnak mindenféle szépet, és amíg mondják, talán még maguk is elhiszik, aztán amikor arra kerül a sor, valami olyan disznóságot csinálnak, hogy az... [Részletek]

A normális ember tudja, hogy az őszinteség életveszélyes. Megtanulja óvni magát az érzéseitől, és közben egy kicsit el is felejti őket. [Részletek]

Az a fajta álom volt, aminek minden pillanatát elhittem. [Részletek]

A magány nem a Szerelem hiánya. A magány kiegészíti a Szerelmet. Nem a társaság hiánya, hanem az a pillanat, amikor a lelkünk végre szabadon meg tud szólítani minket, és segít... [Részletek]

A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira. [Részletek]

Az igazi tudós... kész arra, hogy elviselje a megpróbáltatásokat, akár még az éhezést is, csak hogy senki ne szabja meg neki, hogy milyen irányba folytassa a munkáját. [Részletek]

Soha ne kövesd el ugyanazt a butaságot kétszer, hiszen elég nagy a választék! [Részletek]

Néha megkérdezik, mi a titka a hosszú házasságunknak. Minden héten kétszer időt szakítunk arra, hogy elmenjünk egy étterembe. Finom, gyertyafényes vacsora, lágy muzsikaszó, tánc. A... [Részletek]

Minden volt szeretőmnek adok egy második esélyt - de valaki mással. [Részletek]