Kányádi Sándor idézetek

Megalázkodni vénen se szeretnék ha eddig kibírtam. [Részletek]

Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen, S millió szegény a nincstől hal éhen, Ó lélek, ne csüggedj! Ne... [Részletek]

Nagyváros, nagyváros, ne csábíts te engem, maradok holtomig, itt, ahol születtem! [Részletek]

Ne szólj hát, minek oda szó, hol egy tekintet, egy mozdulat többetmondó. [Részletek]

Ó, szép szavak barokkos balzsama, - ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép. [Részletek]

Rigófüttynek volna jó, Lenni bár egy hangnak, Jönni-menni volna jó, Akárcsak a harmat. [Részletek]

Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. [Részletek]

Szívvel - lélekkel. Tűzzel - vassal - s majd újra szívvel - lélekkel. [Részletek]

Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja... [Részletek]

Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem? [Részletek]

Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. [Részletek]

Végzem, mit az idő rám mér, végzem, ha kell százszorozva! Hinni kell csak, s följutunk mi, föl a fényes csillagokba! [Részletek]

Virágillatod volt csak enyém, gyümölcsöt másnak teremtél. [Részletek]