Kányádi Sándor idézet

Nagyváros, nagyváros, ne csábíts te engem, maradok holtomig, itt, ahol születtem! [Részletek]

Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. [Részletek]

Megalázkodni vénen se szeretnék ha eddig kibírtam. [Részletek]

A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene. [Részletek]

Ne szólj hát, minek oda szó, hol egy tekintet, egy mozdulat többetmondó. [Részletek]

Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. [Részletek]

Csínján bánj a múlttal! Részeg lehetsz tőle, de jóllakott soha. [Részletek]

A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót. [Részletek]

Hatvan évvel ezelőtt az optimista és a bolond még nem volt azonos értelmű kifejezés. Ebben a tekintetben nagyobb a változás, mint a tudományban és a találmányokban. (Mark Twain) [Részletek]

Nem lenne isteni embergyerekeknél is bevezetni a téli álmot? Igazán élvezet volna eligazgatni egy árvaházat, ha az ember október elsején ágyba dugná az aranyos kicsikéket, és ott... [Részletek]

Hirdetni fogod: te akartad S mindent, mi történt, te akartál S hogy nálam is hatalmasabb vagy S a Halálnál. [Részletek]

Amikor valaki megérti, hogy az élete értelmetlen, vagy az öngyilkosságot választja, vagy az utazást. [Részletek]

Csak ne akarj mindenáron zseni lenni, akkor lehet, hogy egyszer véletlenül az leszel. [Részletek]

Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű... [Részletek]