Kányádi Sándor idézet

Csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott. [Részletek]

Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja... [Részletek]

Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem? [Részletek]

Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. [Részletek]

Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. [Részletek]

A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene. [Részletek]

Ne szólj hát, minek oda szó, hol egy tekintet, egy mozdulat többetmondó. [Részletek]

Földre szálló angyalod, ki új csodákkal tér hozzád, láthatod, én nem vagyok. De lángot én is gyújthatok, hogy bánatodnak égboltján felragyogjon csillagod. [Részletek]

Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak... [Részletek]

Egy nyelv formái óhatatlanul visszahatnak arra, aki azt a nyelvet beszéli, alakítják az arcát, a házakat, a földet, a szokásokat, az ételt. [Részletek]

Ha az ember forró napsütésben vándorol, nem áll meg útközben, hogy leszakítsa a legszebb virágot. [Részletek]

Kicsi angyal újra szárnyakra kel, De az utolsó dalt ne játszd még ma el! Álmodj tovább, elringat egy dallam, Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan. [Részletek]

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te... [Részletek]

Minden szép leányon van valami, ami megmarad az emlékezetünkben. [Részletek]