Kányádi Sándor idézet

Nagyváros, nagyváros, ne csábíts te engem, maradok holtomig, itt, ahol születtem! [Részletek]

Végzem, mit az idő rám mér, végzem, ha kell százszorozva! Hinni kell csak, s följutunk mi, föl a fényes csillagokba! [Részletek]

Megalázkodni vénen se szeretnék ha eddig kibírtam. [Részletek]

Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem? [Részletek]

Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. [Részletek]

Ballag már az esztendő,vissza-visszanézve,nyomában az öccse jő,vígan fütyörészve. [Részletek]

Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja... [Részletek]

Az embernek kíméletlennek kell lennie elvi kérdésekben. [Részletek]

A világ minden teremtménye közül az ember az egyetlen, amelyik értelmetlenül és indokolatlanul öl, pusztán azért, mert örömet szerez neki, ha szenvedést és halált okozhat. [Részletek]

Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma. [Részletek]

Hogy sikeresek legyünk a lelki életnek nevezett kalandban, arra kell összpontosítanunk, hogy minél teljesebb életet éljünk. A legtöbb ember megelégszik semmiségekkel, mint például... [Részletek]

Ha a róka meghallja a nyúl visítását, rögtön odarohan, de nem azért, hogy segítsen. [Részletek]

A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért. [Részletek]

Balgaság, te kormányozod a világot, s egy szép asszonyi száj az uralkodói széked! [Részletek]