Kányádi Sándor idézet

Már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak. [Részletek]

Ó, szép szavak barokkos balzsama, - ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép. [Részletek]

Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. [Részletek]

Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. [Részletek]

Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. [Részletek]

Csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott. [Részletek]

Megalázkodni vénen se szeretnék ha eddig kibírtam. [Részletek]

Megérzések, álmok, jóslatok Nem mondták neked, hogy Holnap nem vagy már sehol. [Részletek]

Isten sosem hagy el! (...) Akkor van csak igazán veled, amikor kételkedni kezdesz benne. [Részletek]

Régebben azt hitte, hogy majd ha megöregszik, meg fogja érteni a nőket. De mekkorákat tud tévedni az ember! A nők most még nagyobb rejtélyt jelentenek számára. [Részletek]

Nem lep meg, hogy egyre többen érdeklődnek a pogány hagyományok iránt. Miért? Mert az Atyaisten képéhez mindig a szigor és a kultusz fegyelme társul. Ezzel ellentétben az Anyaisten a... [Részletek]

Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, szólok a szemednek, ne fuss el, nagyon szeretlek! [Részletek]

Mindannyian félünk attól, amit nem ismerünk. [Részletek]

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló... [Részletek]