Kányádi Sándor idézet

Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. [Részletek]

Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. [Részletek]

Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. [Részletek]

Nagyváros, nagyváros, ne csábíts te engem, maradok holtomig, itt, ahol születtem! [Részletek]

Szívvel - lélekkel. Tűzzel - vassal - s majd újra szívvel - lélekkel. [Részletek]

Csínján bánj a múlttal! Részeg lehetsz tőle, de jóllakott soha. [Részletek]

Ó, szép szavak barokkos balzsama, - ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép. [Részletek]

Az a boldogság, amely egy adott okból fakad, a nyomorúság egyik formája csupán, hiszen az adott okot bármely pillanatban elvehetik tőlünk. [Részletek]

Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek. [Részletek]

Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek. [Részletek]

Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerű szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz szeretheti a bágyadt folyót. [Részletek]

Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon élő állat, vagy isten. [Részletek]

A természet ingyen nem adja kincsét. [Részletek]

Tudod, mikor valami rossz történik velem, szeretem azt gondolni, hogy az én hibám. Mert tudod, ha valaki más hibája lenne, akkor én semmit nem tehetnék ellene. [Részletek]