Kányádi Sándor idézet

Már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak. [Részletek]

Bántani én nem akarlak, szavaimmal betakarlak, el-elnézlek, amíg alszol. Én sohasem rád haragszom, de kit bántsak, ha nem téged, az én vétkem, a te vétked, mert akarva, akaratlan, halálom... [Részletek]

Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. [Részletek]

Kit szeressek, ha nem téged? [Részletek]

Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. [Részletek]

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. [Részletek]

Virágillatod volt csak enyém, gyümölcsöt másnak teremtél. [Részletek]

Nem azért élek, hogy arra ügyeljek, miként vélekednek rólam! [Részletek]

Az ember azt utálja legjobban a másikban, amit önmagában se szeret. [Részletek]

Néha jóindulattal kell arra tekintenünk, amit nem tudunk megváltoztatni. [Részletek]

A halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk. Amikor a világ szürke esőfüggönye felgördül és minden ezüstös tükörré válik, akkor meglátod. [Részletek]

- Azt mondtam, nézz a szemembe! - Most ezért üljek ki a motorháztetőre? [Részletek]

Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs. [Részletek]

Szeretik azt mondani nekünk, hogy fontos igazat mondani, de tapasztalataim szerint a valódi boldogság forrása az, ha azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak, ami általában messze nem... [Részletek]