Kányádi Sándor idézet

Csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott. [Részletek]

Szívvel - lélekkel. Tűzzel - vassal - s majd újra szívvel - lélekkel. [Részletek]

Legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát! [Részletek]

Ó, szép szavak barokkos balzsama, - ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép. [Részletek]

Már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak. [Részletek]

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. [Részletek]

Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. [Részletek]

A hallgatás a legocsmányabb árulás. [Részletek]

Ordítok, mint a vad mindenki elhalad, nem veszik észre. [Részletek]

Szent elgondolás: volt egy Jézus, Ki Krisztus volt és lehetett És szerette az embereket. [Részletek]

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. [Részletek]

A civilizáció egyik fő célja az erőszakot a legvégső eszközök egyikévé tenni. [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Szörnyen hangzik, de a legizgalmasabb öltözékek általában a legszegényebb emberektől erednek. [Részletek]