Kányádi Sándor idézet

Szívvel - lélekkel. Tűzzel - vassal - s majd újra szívvel - lélekkel. [Részletek]

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. [Részletek]

Ó, szép szavak barokkos balzsama, - ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép. [Részletek]

Ne szólj hát, minek oda szó, hol egy tekintet, egy mozdulat többetmondó. [Részletek]

Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. [Részletek]

Már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak. [Részletek]

Végzem, mit az idő rám mér, végzem, ha kell százszorozva! Hinni kell csak, s följutunk mi, föl a fényes csillagokba! [Részletek]

Az igazság az, hogy meg lehet érteni a várost. Megismerheted, szeretheted vagy akár utálhatod is. Hibáztathatod, vagy megsértődhetsz rá, úgysem változik meg ettől semmi. Végül is te is... [Részletek]

A szeretet nem nézheti az érdemet, mert különben alkuvá válik. [Részletek]

Tudnunk kell, mire vagyunk képesek; több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden. [Részletek]

Szófogadó gyermek, szerelmes feleség - kifogyhatatlan jólét. [Részletek]

Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna. [Részletek]

Valójában nem is léteznek igazán őszinte cselekedetek. Mindig van egy alantas, önérdekű, egyértelműen kevésbé dicséretes indíték, bármilyen jól lapulnak is meg sűrű és sötét... [Részletek]

Nem látjuk meg tulajdon vétkeink, de másokat ítélni készek vagyunk hamar. [Részletek]