Kányádi Sándor idézet

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. [Részletek]

Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. [Részletek]

Ó, szép szavak barokkos balzsama, - ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép. [Részletek]

Előrelátó vagy, de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak. [Részletek]

Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna. [Részletek]

Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. [Részletek]

Csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott. [Részletek]

Gyerekként vagy fiatalon nem álmodtam se jót, se rosszat, csak az öregség sodorja újra meg újra felém a múlt hordalékából keményre gyúrt iszonyatot, amely azért olyan riasztó, mert... [Részletek]

Életünk menetét a gyertya lobogó lángjához hasonlóan véletlen események sora mozdítja minduntalan új és új irányokba. Végül ezek a véletlen események a rájuk adott reakciókkal... [Részletek]

Hogy milyen nagy mértékben tettük életelvünkké a kényelmet, abból is kitetszik, hogy az egyszerű képzelgés igazabbnak tűnik, mint a bonyolult igazság. [Részletek]

Nem is olyan nehézkes a halál, ahogy gondolná az ember. Váratlanul beállít, kaján mosollyal. A véletlen álarcában. És mindig készületlenül találja az embert. [Részletek]

Az életünkből kell filozófiát csinálni, nem a tankönyvekből! [Részletek]

Börtönödből kilátva Látod meg börtönödet. [Részletek]

Hiszen nem az volt a legnagyobb veszély, ami fenyegette őket, hanem az, hogy ők maguk is azzá lehetnek, amit tulajdonképpen le akarnak győzni. [Részletek]