Kányádi Sándor idézet

Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. [Részletek]

Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem? [Részletek]

Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. [Részletek]

Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. [Részletek]

Csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott. [Részletek]

Nagyváros, nagyváros, ne csábíts te engem, maradok holtomig, itt, ahol születtem! [Részletek]

Előrelátó vagy, de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak. [Részletek]

Én soha életemben nem terveztem törvénytelenséget. Hogyan tervezhetnék ilyesmit, amikor sohasem ismertem a törvényt, és fogalmam sincs, mit ír elő? [Részletek]

Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson. Különben ostoba szó. A futó kaland és a sírig... [Részletek]

Megtanultam, hogy csak a tények számítanak, és többnyire nincs hitele az ígérgetésnek. Bizalmatlan vagyok; a hízelgő szép szavak leperegnek rólam. A jószándék könyörtelen... [Részletek]

Az élet csöppet sem nevetséges - de el tudják képzelni, milyen lenne, ha nevetés nélkül kellene élni? [Részletek]

Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését. [Részletek]

A szilárd kötelességtudat a jellem koronája. [Részletek]

A szeretet fájdalomba torkollik ugyan, de amíg az bekövetkezik, addig gyógyír minden egyéb fájdalomra, védelem az életben elkerülhetetlenül megtörténő tragédiákkal szemben. [Részletek]