Kányádi Sándor idézet

Csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott. [Részletek]

Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja... [Részletek]

Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem? [Részletek]

Nagyváros, nagyváros, ne csábíts te engem, maradok holtomig, itt, ahol születtem! [Részletek]

Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. [Részletek]

Szívvel - lélekkel. Tűzzel - vassal - s majd újra szívvel - lélekkel. [Részletek]

Ne szólj hát, minek oda szó, hol egy tekintet, egy mozdulat többetmondó. [Részletek]

Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni... [Részletek]

Nélküle meghal a gyermek. Lelki nyomorék lesz a felnőtt. Nagy, de rendkívül ingatag a hatalma. Hol a legjobbat, hol a legrosszabbat csalja elő belőlünk. Egyszóval nincs nála rejtélyesebb... [Részletek]

Egy sebésznek egy halottmentes nap ritka ajándék. Minden nap szembenézünk a halállal. Minden nap életeket veszítünk el. És minden nap azt reméljük, hogy nem kerül rá sor. Kötődünk a... [Részletek]

Letaglózó érzés a bűntudat. Megpróbálhatsz hátat fordítani neki, de hangtalanul mögéd lopakodik, hogy aztán elevenen felfalhasson. Egyesek azért küzdenek, hogy megérthessék saját... [Részletek]

A halandók leghőbb vágya az örök élet, azonban a halhatatlanok azért hajtanak évszázadokon át, hogy halhatóvá váljanak. [Részletek]

Van Isten, hogyne, de nem ért a mesterségéhez. [Részletek]

Gyakran éppen az a legkínosabb, ha a megszokottól eltérően cselekszünk vagy viselkedünk. [Részletek]