Kányádi Sándor idézet

A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene. [Részletek]

Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra, s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja. [Részletek]

Úgy fogok meghalni hogy még az utolsó sóhajtásomat is visszafogja... [Részletek]

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. [Részletek]

Ballag már az esztendő,vissza-visszanézve,nyomában az öccse jő,vígan fütyörészve. [Részletek]

Bántani én nem akarlak, szavaimmal betakarlak, el-elnézlek, amíg alszol. Én sohasem rád haragszom, de kit bántsak, ha nem téged, az én vétkem, a te vétked, mert akarva, akaratlan, halálom... [Részletek]

Csínján bánj a múlttal! Részeg lehetsz tőle, de jóllakott soha. [Részletek]

Felejteni sokféleképpen lehet. Úgy is, hogy nem a lényegre akarunk emlékezni. [Részletek]

A család mint intézmény nem egyszerű tükörfelület, átszűri és saját logikájába illeszti a történeti-társadalmi változásokat, miközben maga is folyamatosan alakul és alkalmazkodik. [Részletek]

S minthogy Istent ítéltem minden bölcsesség kútfejének, helyesnek és szükségesnek véltem, ha segítségért hozzá folyamodom; e célból írtam az alábbi kis imádságot, és... [Részletek]

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm. [Részletek]

A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid. [Részletek]

A mindennapi munka úgy kell nekem, mint a levegő. [Részletek]

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás. [Részletek]