Karel Schulz idézet

Az élet legmagasabb rendű formája a művészet, mert a művészet a legnagyobb, a legmagasabb rendű életszeretet. [Részletek]

A szerelemnek nincs kora. [Részletek]

Miféle büntetést eszelsz ki a magad számára, hogyha elfecsérled magad? S ha te nem is találod ki, akkor is elér a büntetés, mert az életed megkeseredik, és a sors már megjelölt; soha... [Részletek]

Nem győzedelmeskedhetsz a szakadékok felett, ha menekülsz előlük. (...) Nem kerülöd el a szakadékot azzal, hogy a magasságok felé törsz. (...) Vágyódsz a hegycsúcsok után? Ha igen, ne... [Részletek]

Minden ember lelkében vannak súlyos, kimondhatatlan dolgok, melyeket szívesen rábízna másokra, de kifejezni nem tudja, mert eddig még nem sikerült megtalálni a megfelelő kifejezést. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]