Karen Hawkins idézet

Sose lépd át a kritikus pontot anélkül, hogy biztos lennél abban, pontosan ez az a hely, ahol lenni akarsz. [Részletek]

Miután megmentettem a (...) házat, rájöttem, hogy azok nélkül az emberek nélkül, akiket szeretek, az a ház sem több, mint egy üres épület. Az én otthonom nálad van, a szívedben. [Részletek]

Időről időre eljön egy pillanat, amely olyan erővel vág fejbe, hogy azonnal megváltozik minden. Ha eljön egy ilyen pillanat, menekülhetünk (...), így is, úgy is utolér, és eltalál. [Részletek]

Birtokba vette a lány ajkát, ahogy addig soha senki. Még soha, egyetlen csók sem juttatta túl azon a bizonyos ponton, senki nem hatott rá eddig úgy, hogy még többet kívánjon, és senki... [Részletek]

Elég a bölcs jó tanácsokból, az élete úgyis rosszra fordul, így itt az ideje, hogy rossz tanácsokat fogadjon meg, és reménykedjen benne, hogy minden jobb lesz. Legalább, ha mégsem... [Részletek]

Csak nagyon kevesen vannak, akik elmondják, milyenek a dolgok valójában. Szeressétek azokat, akik igazat mondanak, akár akarjátok hallani az igazságot, akár nem. [Részletek]

Minden alkalommal, amikor csapás ért, és áldást reméltem, a sors a kezemre ütött és kinevetett. Ha akarsz valamit, ragadd torkon a sorsot, és rázd ki belőle! [Részletek]

A nőkben az osztozás érzése a családi osztozásban gyökerezik - a kicsinyek gondozásában, az ennivaló összegyűjtésében és elkészítésében, az öröm, a szeretet és a bánat... [Részletek]

Életünk döntő cselekedetei, vagyis azok, amelyek esetleg egész jövőnket megszabhatják, többnyire meggondolatlan cselekedetek. [Részletek]

Némely ember élete elmúlt napjait újra meg újra át tudja élni, csodálatos elevenséggel képes maga körül mozgatni a távollevő embereket, kedve szerint alakítja át a térfogatot,... [Részletek]

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget,... [Részletek]

Miközben hallgattunk, eszembe jutott, amiről még soha senkinek nem beszéltem. Amikor sétáltunk. Csak mi hárman. Én voltam középen. Nem emlékszem, hogy hová mentünk vagy honnan jöttünk.... [Részletek]

Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle? [Részletek]

Minden, amire gondolunk, formálja, alakítja jövőnket. Ha aggodalmaskodsz, vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz. [Részletek]