Károlyfi Zsófia idézet

Hiába hullt le száz és száz levél, s szirom, Az újraharsanó rügy, s a gyűrt bimbó bontogatja vakon, az újraszületett, tudni mit sem akaró, ismétlődő ígéretünket. [Részletek]

Van-e válaszod, szabad-e kérdeznem, Hogy meddig töröd naponta új béklyóba lelkem. Öröm és Kín hajóján utazom Könnyes mosollyal arcomon, S Te fennkölt erővel nézed végig, hogy ezt is... [Részletek]

Gondolataimba az őszi szellő Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves, Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt. [Részletek]

Aki egy kicsit is közelebbről ismeri az őszinte művészeket, jól tudja, hogy állandó segítségre van szükségük, mert ők is azt teszik folyamatosan. Embertársaik lelkére küldözgetik a... [Részletek]

Hajléktalan lelkem ül az utcán, kalapjából kínálja a szót. [Részletek]

Minden lépésünk egy új lépés felé vezet, de az Út örök. [Részletek]

Hogy összecsendüljön az elfogadás, Egy hely kellett csupán, s a kör közepén A titok nézett körül immár, nem én. [Részletek]

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. [Részletek]

Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.... [Részletek]

A halálbüntetéssel társadalmunk az emberi élet szentségét ismeri el. [Részletek]

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot? [Részletek]

Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot,... [Részletek]