Kárpátia idézet

Az élet kemény, nem leányregény, Jegyezd meg fiam, hogy mindig van remény! [Részletek]

Ha elhagy is minden remény, Akkor sem változhat vízzé a vér. Legyek inkább üldözött, Mint áruló, latrok között. A haza minden előtt! [Részletek]

Ahogy a csillagok felettünk, Szabadnak születtünk! [Részletek]

Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok, Áldom az Istent, hogy magyar vagyok. [Részletek]

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka. [Részletek]

Te most könnyet se ejts, nem érdemes, De ha jó fajta bort töltenél, Locsolj egy kortyot a földre, komám, Akkor tudom majd, hogy szerettél. [Részletek]

Nem számít, honnan jöttél, Csak az számít, hogy merre mész, És a zászlód, mit magasra tart, Egy ökölbe szorított kéz. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]