Käbi Laretei idézet

Soha nem éreztem még azelőtt, hogy az ember a házasságban is ilyen nyomasztóan magányos lehet. [Részletek]

Úgy élünk, hogy tudjuk, nem nyújthatjuk ki a kezünket valami után úgy, hogy közben nem eresztjük el azt, ami benne van. [Részletek]

Ha elveszünk valamit, azt mindig valakitől vesszük el, és nem ajándékba kapjuk a sorstól. [Részletek]

Milyen szomorú volna, ha kiderülne, hogy minden inspiráció, minden látomás csak illúzió és önámítás. Hogyan lehetne folytatni a keresést, ha a cél elérését egyszer s mindenkorra... [Részletek]

Immi hívott az éjszaka (...), és ez nekem olyan volt, mint egy pohár víz a hervadó virágnak. Amíg van ilyen, amíg néha kinyúl felém egy kéz, addig van remény. [Részletek]

Hűnek lenni egyszerűen lehetetlen, ha ez alatt a folyamatos közelséget, melegséget és néma összetartozást értjük. Minden emberben sok egyéni vonás van, és ami egyéni és oszthatatlan,... [Részletek]

A rossz lelkiismeret lényegében a saját lelkünkhöz szól, az együttérzésnek viszont a másik ember a tárgya, vagyis megszabadít a rossz lelkiismerettől. [Részletek]

Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja. [Részletek]

A boldogtalanságot sem adják ingyen. Az írói munka - akármilyen minősége - megköveteli, hogy a szívet, az ideget és az eszméletet valamilyen, az átlagos életérzésnél perzselőbb... [Részletek]

Az embernek úgy kell a mese, mint az édes álom. [Részletek]

Mert mi más értelme lenne az életnek? Hozd ki azt, ami benned van, ne rejtegesd, szeresd, vállald fel, dolgozz rajta, mutasd meg. Idővel megéri majd. [Részletek]

Miért csak magunkat szeretnénk másokban? És miért csak akkor vagyunk érzelgősek és meghatottak, ha rólunk van szó? [Részletek]

Aki mindig meg akar felelni mások elvárásainak, az lemondott arról a lehetőségről, hogy önmagáért szeressék. [Részletek]

A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja. [Részletek]