Käbi Laretei idézet

Milyen szomorú volna, ha kiderülne, hogy minden inspiráció, minden látomás csak illúzió és önámítás. Hogyan lehetne folytatni a keresést, ha a cél elérését egyszer s mindenkorra... [Részletek]

A nagy örömhöz, az egyensúly kedvéért, hozzátartozik az éppolyan nagy kétségbeesés is. [Részletek]

A rossz lelkiismeret lényegében a saját lelkünkhöz szól, az együttérzésnek viszont a másik ember a tárgya, vagyis megszabadít a rossz lelkiismerettől. [Részletek]

Ha elveszünk valamit, azt mindig valakitől vesszük el, és nem ajándékba kapjuk a sorstól. [Részletek]

Soha nem éreztem még azelőtt, hogy az ember a házasságban is ilyen nyomasztóan magányos lehet. [Részletek]

Úgy élünk, hogy tudjuk, nem nyújthatjuk ki a kezünket valami után úgy, hogy közben nem eresztjük el azt, ami benne van. [Részletek]

Immi hívott az éjszaka (...), és ez nekem olyan volt, mint egy pohár víz a hervadó virágnak. Amíg van ilyen, amíg néha kinyúl felém egy kéz, addig van remény. [Részletek]

Teher alatt nő a pálma - és kaktusz lesz belőle. [Részletek]

A bölcs nem úgy elégedett, hogy barát nélkül akarjon meglenni, hanem úgy, hogy meglehessen nélküle. [Részletek]

A tudat valós természete azért nyilvánulhat meg mindenkinél, mert valamennyien rendelkezünk a buddhatermészettel, azaz a képességgel arra, hogy megvilágosodjunk. [Részletek]

Az sem igaz, hogy a nagy fájdalmak elviselhetetlenek... Amit nem lehet elbírni, azok a kis fájdalmak, nem is fájdalmak, külön nem is érezni, csak együtt az egészet. [Részletek]

Átküzdöm magam minden akadályon, míg az ajtó mögé nem érek. Legyőzöm, ami szembeszáll velünk, és akkor végre eljutok hozzád. [Részletek]

Az ember nem él - siet. [Részletek]

Az igazság olyan, mint a nap. Ki lehet zárni egy időre, de attól még az égen marad. [Részletek]