Käbi Laretei idézet

A rossz lelkiismeret lényegében a saját lelkünkhöz szól, az együttérzésnek viszont a másik ember a tárgya, vagyis megszabadít a rossz lelkiismerettől. [Részletek]

A nagy örömhöz, az egyensúly kedvéért, hozzátartozik az éppolyan nagy kétségbeesés is. [Részletek]

Immi hívott az éjszaka (...), és ez nekem olyan volt, mint egy pohár víz a hervadó virágnak. Amíg van ilyen, amíg néha kinyúl felém egy kéz, addig van remény. [Részletek]

Úgy élünk, hogy tudjuk, nem nyújthatjuk ki a kezünket valami után úgy, hogy közben nem eresztjük el azt, ami benne van. [Részletek]

Soha nem éreztem még azelőtt, hogy az ember a házasságban is ilyen nyomasztóan magányos lehet. [Részletek]

Ha elveszünk valamit, azt mindig valakitől vesszük el, és nem ajándékba kapjuk a sorstól. [Részletek]

Milyen szomorú volna, ha kiderülne, hogy minden inspiráció, minden látomás csak illúzió és önámítás. Hogyan lehetne folytatni a keresést, ha a cél elérését egyszer s mindenkorra... [Részletek]

A legapróbb kövecske a cipődben több bajt okoz, mint a legnagyobb szikla az utadban. [Részletek]

Egyik pillanattal sem lehet teljesen azonosulni, mert a jelen tetten érhetetlenül, de megállíthatatlanul tűnik át a múltba. [Részletek]

Az embert viszi a sors. [Részletek]

Néhány döntésben hallgathatsz a szívedre, máskor meg az eszedre; de ha kételkedsz, akkor az eszedre hallgass – ez fog életben tartani. [Részletek]

Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem. [Részletek]

Az istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget. [Részletek]

Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje,... [Részletek]