Käbi Laretei idézet

Ha elveszünk valamit, azt mindig valakitől vesszük el, és nem ajándékba kapjuk a sorstól. [Részletek]

Úgy élünk, hogy tudjuk, nem nyújthatjuk ki a kezünket valami után úgy, hogy közben nem eresztjük el azt, ami benne van. [Részletek]

A rossz lelkiismeret lényegében a saját lelkünkhöz szól, az együttérzésnek viszont a másik ember a tárgya, vagyis megszabadít a rossz lelkiismerettől. [Részletek]

Immi hívott az éjszaka (...), és ez nekem olyan volt, mint egy pohár víz a hervadó virágnak. Amíg van ilyen, amíg néha kinyúl felém egy kéz, addig van remény. [Részletek]

Milyen szomorú volna, ha kiderülne, hogy minden inspiráció, minden látomás csak illúzió és önámítás. Hogyan lehetne folytatni a keresést, ha a cél elérését egyszer s mindenkorra... [Részletek]

A nagy örömhöz, az egyensúly kedvéért, hozzátartozik az éppolyan nagy kétségbeesés is. [Részletek]

Hűnek lenni egyszerűen lehetetlen, ha ez alatt a folyamatos közelséget, melegséget és néma összetartozást értjük. Minden emberben sok egyéni vonás van, és ami egyéni és oszthatatlan,... [Részletek]

Ha nem a meggyőződésed szerint cselekszel, valószínűleg a meggyőződésed nem is valós. [Részletek]

Kedves kedvesével csak azért nem unatkozik, mert mindig önmagukról beszélnek. [Részletek]

Sajnos, álmunkban sem igazságosak, csak őszinték vagyunk. [Részletek]

Nem vagyok az a kifejezett gyorsolvasó. Időbe telik, amíg egyik sorról áttérek a következőre. Élvezem a mondatokat. Ha nem tudok elgyönyörködni a mondatok szépségében, inkább... [Részletek]

A vétek oly ügyetlen, ha remeg: Romlástól félve, magát rontja meg. [Részletek]

Az éjszaka közepén kigondolt terveket sosem a józan ész táplálja. [Részletek]

Ott állt egy szerelem kapujában, ami csakúgy, mint bármely évszak, nem egyik pillanatról a másikra jelent meg az életében, hanem észrevétlenül belopakodott a tudatába a gyanúk és... [Részletek]