Keszei István idézetek

A betlehemi istállóban történt események óta az ember a maga múlandó földi óráját az Istenhez igazította. Az ő emberi földre jövetelétől számítjuk az időt. [Részletek]

A cseppben is ott zúg a tenger... [Részletek]

A fekete földben feketén súlyos titokként fekszem én. [Részletek]

A forradalom egy hirtelen, gyönyörű villámcsapás volt, életemben először és talán utoljára ekkor éreztem, hogy egy kis artéria vagyok a magyarság érrendszerében. [Részletek]

A gomb csak ingemről szakadt le, de én, mindenről leszakadtam. Anya! sorsom bűvös szövője! Miért hagytál így egymagamban? [Részletek]

A gyerekek az élet legszebb alkotásai. A műalkotások csak vértelen, testtelen absztrakciók. [Részletek]

A költő célja nem az, hogy szép szavakkal valljon a naplementéről, hanem ezt a mindennap szemünk előtt lejátszódó jelenséget (...) az eredetiség frissen szőtt ruhájába öltöztesse. [Részletek]

A legabszurdabb a sorstól, a végzetet legkihívóbb magatartás: idegenben magyarul írni. [Részletek]

A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat! [Részletek]

A margónak is csak a margóján: szegények, szentek közt íródik, csupasz lények között fogalmazódik megfoghatatlan életem... [Részletek]

A másokért való szenvedés váltja meg a lelket. [Részletek]

A mélybe csak tested merült el, csak ő tűnt el a föld alatt, de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt. [Részletek]

A morzsából is szobrot gyúrhat az emberi remény! [Részletek]

A nyírfák zizegő levelénél is nagyobb, növényi érzékenységgel érzem, hogy kósza, csapodár szélként elszállnak felettem az évek... Csak műveket, magyar verseket tudok szembeszegezni... [Részletek]