Kiss Judit Ágnes idézetek

Arany-ezüst voltam, Gyémánt lenni vágytam, Nem olvadni, csak elégni Narancsfényű lángban. [Részletek]

De néha mintha érezném az örvényt, és szédülök, mint akit elkapott, vágy és félelem hullámverésében elfelejtem, miből és hol vagyok. [Részletek]

Én úgy nézek rád, úgy nézlek előre, mint akit már réges-rég elvesztettem, a bor lecsöppen, szétfolyik a vágyam megkoszosodva, reményvesztetten. Nem nyúlok utánad, épp csak... [Részletek]

Ki tudja, hány évtizedre Bedobnak a véletlenbe, Hol szakadék fölött szépen Egyensúlyozhatsz kötélen. (...) Átvertek az anyaméhben, Ez a pokol, nem az Éden. Irgalom nincs, vagy csak... [Részletek]

Minek tagadjam? Közös útra vártam, vagy legalább egy kereszteződésre, ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam? Hiába tágulunk bele a térbe, [Részletek]

Ne csodáld, hogy feszengek idegen életemben, különös tárgyak között ülünk egymással szemben. [Részletek]

Nem bánom, ha csak hangszered leszek, sem azt, ha mostanáig másé voltál, nem bánok férjet, gyermeket... ha kell, áldozz fel, csak legyél te az oltár. [Részletek]

Olyan közel kerülni hozzád Hol nem érezni már a súlyát másnak Csak testedét mikor meghaltál S lepelnyi terhét a feltámadásnak. [Részletek]

Százszobás menedékház a méhem, benne nyugszik el minden összebújva, tucatszor pusztulok el minden évben, és tizenkétszer támadok fel újra. hajlongnak előttem a fák azért, mert... [Részletek]

Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. [Részletek]

Vágyat sugárzom? Védelemért eseng kisgyermek énem? Ostoba álca csak. Így játszik az, aki megtanulta: meztelen önmaga úgyse kéne. [Részletek]