Lakatos Menyhért idézetek

A beképzeltség általában elhomályosítja a tisztánlátást. [Részletek]

A cserebogárszínű mogorva öregek (...) oly messziről idézték emlékeiket, amelyeket ebben a korban már csak ők értek el. Mélyre nyúló gyökerük még abból a világból táplálkozott,... [Részletek]

A koldust nem az alamizsna tartja, hanem a mankója, és ha azt elveszik tőle, elpusztul. [Részletek]

A legnagyobb kilátástalanságban is van mindig valami megmentő, ha más nem, maga a kilátástalanság. [Részletek]

A megszokás egyenlő a régi ábrándokkal, pedig ha őszinte lennék saját magamhoz, tudnom kellene, hogy az elmúlt. Más vágyak, más gondolatok tolakodnak az életembe, már csak ragaszkodom a... [Részletek]

A puszta akaratnak szegény a békéje, és még szegényebb a boldogsága. [Részletek]

A sorsuk ellen vétők többszörösen fizetnek a türelmetlenségükért. [Részletek]

A tények nem tudtak titkos vágyaimról lemondatni, de egyre inkább tudomásul kellett vennem, hogy az ábrándokat csak önmagam csalására dédelgetem. [Részletek]

A viharnak is fáj a csend, azért dörög. [Részletek]

A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki. [Részletek]

Ahogy jöttek a megpróbáltatások, lassanként rájöttünk, ha a saját fejünkbe nézünk, ha a saját gondolatainkat ismerjük, akkor ismerjük egymáséit is. [Részletek]

Ahol az igazság is töpreng a maga igazán, ott az ábránd még nagyon sokáig ábránd marad. [Részletek]

Aki áll, vár, nem cselekszik, az kevesebbszer is hibázik, de ki tudja, mikor kell megállni, és mikor kell menni? Az emberi bölcsesség soha nem fog odáig érni, hogy kiszámíthassa a sors... [Részletek]

Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól,... [Részletek]