Lászlóffy Aladár idézetek

A leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv. [Részletek]

A nyelv az író hordozható műhelye és csigaháza. Megnyugtató és megcáfolhatatlan metafora. Az író kiváltságosnak érezheti magát ennek az eszmei és eszményi közegnek a bérbekapása... [Részletek]

A szellemi személyazonossága minden "kiművelt emberfőnek" magába foglalja mindazok gondolatait, kiktől olvasott valaha. Egyik legnagyobb varázslat, melynek révén a gondolkodó ember... [Részletek]

A világ végleg kész: mindegy, hogy sár van, az utakon elindul valaki... [Részletek]

Az emlékezet bizony tényleg olyan, mint a görbülő földön a láthatár változása, ami onnan még látható, innen már nem az. [Részletek]

Elhagytál, miként Hannibált az ókor. Átöltöztél, mert te vagy a világ. És ültem, és beláttam, talán jókor, hogy okosabb, ha nem is várok rád. [Részletek]

Felírva minden a világon, nyilván ezen nem múlik már, hanem csupán az olvasáson... Ki mi talál, mit nem talál. [Részletek]

Hol lehetsz? Ha te már látsz engem, ne hagyj itt, mint hallgatag virágok. Újra kérlek, nyílj ki közelemben s szólalj meg, ha közeledben járok. (...) Csak remélem türelmetlenkedve, hogy te... [Részletek]

Különös már az is, ahogy egyszer csak látszólag véletlenül hat rád valami, hogy kiderüljön, életed legfontosabb esélye, tehetséged történetének fordulópontja ez, amely nélkül... [Részletek]

Nem tudom, kitől származik az a szellemesen tömör meglátás, miszerint a múlt az egyetlen dolog, melyet azután is birtokolunk, miután nem rendelkezünk vele. [Részletek]

Tudtad-e valaha véglegesen, hogy nem véglegesen tudhatod, amit tudnod adatik? Tudtad-e, hogy hinni és tudni: megfeszíti az embert, s a tévedés sosem levétel erről a keresztről, tudtad-e? [Részletek]