Liviu Rebreanu idézet
A féltékenység végső soron kalmárságot űz a szerelemmel, amikor örökké feltételekhez köti: csakis engem szeress, más után ne vágyakozz.
- Liviu RebreanuTovábbi Liviu Rebreanu idézetek:
Az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha már a boldogtalanságba is belekóstolt. [Részletek]
- Liviu RebreanuA tömegnek erős kéz és gyeplő kell, mert különben teljes a zűrzavar! [Részletek]
- Liviu RebreanuAmikor a haragos ember vitába bocsátkozik, akkor haragja már csillapulóban van. [Részletek]
- Liviu RebreanuCsak a gyávaság keres önigazoló érveket és magyarázatokat! [Részletek]
- Liviu RebreanuMegszokik az ember bármit ezen a világon. [Részletek]
- Liviu RebreanuFélideálokkal nem lehet harcba menni, sem mással megértetni magunkat! [Részletek]
- Liviu RebreanuAddig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam. [Részletek]
- Liviu RebreanuTovábbi idézetek:
Akinek rejtegetnivalója van, nem engedheti meg magának, hogy beszéljen. A fiúk a katonai hírszerzésnél jól tudták ezt a háborúban. Ha elfognak: mondd meg a nevedet, a rangodat, a... [Részletek]
- Agatha ChristieMindnyájatokat szeret valaki, de ti elszúrjátok, és miért? Hogy kié a hatalom? Ez nem szerelem. Az az, amikor bízunk annyira a másikban, hogy elmondjuk, mi zavar igazán. [Részletek]
- Így jártam anyátokkalFérfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség! [Részletek]
- Molnár FerencNe bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak. [Részletek]
- Albert EinsteinAmit elképzelünk, még nem tekinthetjük megtörténtnek. [Részletek]
- Borisz Leonyidovics PaszternakSzeretem a mosolyát, a haját. Szeretem a térdét. Szeretem azt a szív alakú anyajegyet a melle fölött. Szeretem azt, ahogyan néha megnyalja az ajkát, mielőtt megszólal. A nevetését. Az... [Részletek]
- 500 nap nyárAz őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak. [Részletek]
- Liviu Rebreanu