Madách Imre idézetek

A báj muló, s ha még nem volna is, Unott lesz holnap, ami elragad ma. [Részletek]

A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. [Részletek]

A csillagok megettünk elmaradnak, S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét. Hideg borzongat, Lucifer! [Részletek]

A művészetnek is legfőbb tökélye, Hogy úgy elbú, hogy észre nem veszik. [Részletek]

A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet. [Részletek]

A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el. [Részletek]

A tett halála az okoskodás. [Részletek]

Ah, a lehetetlen lelkesít fel, Ádám! A férfiúhoz méltó ez s dicső ám. Istennek tetszik, mert az ég felé hajt, S ördögnek kedves mert kétségbe ejt majd. [Részletek]

Akit párodul melléd rendelt az ég, Becsüld meg, szorítsd meg kezét, És ha minden álmod valósággá válik, Akkor se feledd el, légy hű mindhalálig. [Részletek]

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod. [Részletek]

Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. [Részletek]

Az elszakadt szív könnyen összeforr, S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk. [Részletek]

Azt tartom, mely kacag, nem is valódi, Legédesebb percünkbe is vegyűl Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak, Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág, S így hervatag. [Részletek]

Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, Mig egy kerékfogát ujítni kell. [Részletek]