Madách Imre idézet

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod. [Részletek]

Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb, a célt, hogysem reméled, És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre, Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre! [Részletek]

Azt tartom, mely kacag, nem is valódi, Legédesebb percünkbe is vegyűl Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak, Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág, S így hervatag. [Részletek]

Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa s egynapos rovar. Eszmél, örül, szeret és elbukik, Midőn napszámát s vágyait betölté. [Részletek]

Ez régi dalja a szerelmeseknek: Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel A szenvedélyt, előtte senki még Szeretni nem bírt, és ez így megyen Nehány évezred óta szüntelen. [Részletek]

Nem az idő halad: mi változunk, Egy század, egy nap szinte egyre megy. Ne félj, betöltöd célodat te is, Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van Szorítva az ember egyénisége. [Részletek]

Győztél felettem, mert az végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, de új erővel felkeljek megint. [Részletek]

A halál feldolgozásának fázisai. Gyűlölet mások iránt, gyűlölet magad iránt, nihil, mások megalázása, megalázkodás, tisztulás, belenyugvás, újrakezdés értékteremtés nélkül,... [Részletek]

Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál. [Részletek]

Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van. [Részletek]

Tisztelni valakit - a szó igazi értelmében - csak az tud, aki önmagát is tiszteli. [Részletek]

Mindennek, ami az életünk része, minden embernek, minden kapcsolatnak, mindennek oka van. És ha nagyon figyelsz, akkor kristálytisztán tudod, hogy mi a következő lépés. Olyan, mint egy... [Részletek]

Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott. [Részletek]

Amit teszek, már érted és veled, mert most vagy végképp itt és velem. [Részletek]