magány idézetek

A csillagok bizony érdekelnek, s ha egyedül vagyok, szeretem is őket, hiszen személyes ismerőseim is vannak közöttük, akik emlékeztetnek vidám estékre, szomorú éjszakákra, utakra és... [Részletek]

A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak. (...) Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. (...) Olyan... [Részletek]

A csönd csontváza ragyog. Most magam vagyok. [Részletek]

A csönd valósággal belevette magát testébe. Része lett most nemcsak az életének, hanem a tudatának is. Annyira együtt élt vele, hogy már el sem tudta képzelni másképpen. Amikor... [Részletek]

A csöndben és a magányban szól a lényeg. [Részletek]

A csúcs is: gödör, ha a Hegymászó meg nem kérdi: Hogy vagy, Hegy? [Részletek]

A fájdalom, a veszteség és végül az elhagyatottság külön-külön is kegyetlen hajcsárok, együtt pedig csaknem elviselhetetlen pusztítóvá válnak. [Részletek]

A fák sudarára szállt az Est, az álnok És torkom szorongatja valami titok: Ajkat én miért csak sóhajra nyitok? [Részletek]

A falak, melyeket magunk köré építünk, hogy távol tartsák a szomorúságot, kizárják az örömöt is. [Részletek]

A fehéret speciel utálom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló, fehér papírlap, fehér hajszál (...), sőt a fehér tulajdonképpen nem is szín. Maga a semmi, mint a csönd.... [Részletek]

A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül. [Részletek]

A féltékenység nem más, mint hogy magányosnak érezzük magunkat mosolygó ellenségek közepette. [Részletek]

A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életűnek,... [Részletek]

A föld szívén ki-ki magában áll, egy napsugár átjárja még: de az est hamar leszáll. [Részletek]