Margit Sandemo idézet

A nagypapának nincs párja, legfeljebb a nagymama! [Részletek]

A szerelem a saját útjait járja. És legkevésbé sem érdekli, mit súg az értelem. [Részletek]

Tudod, a házasságban a kornak semmi jelentősége. Azon múlik minden, milyen érett valaki. És mennyire akarja a két ember, hogy sikerüljön. Az egymás iránt érzett felelősség mellett... [Részletek]

Egyszerű erkölcsöt vallunk magunkénak: tégy meg mindent, amihez kedved van, amíg nem okozol kárt, illetve nem bántasz meg vele valakit. [Részletek]

Magad is jól tudod, hogy a boldogság nem olyasmi, amit egyszerűen zsebrevághat az ember, hogy elővegye, amikor szüksége van rá. Lesznek jobb és rosszabb napjaid is! [Részletek]

Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örülni tud. [Részletek]

Rá kellett jönnöm, mennyire veszélyes természetesnek és őszintének lenni. Nem lehet csak úgy rámosolyogni akárkire, és azt remélni, hogy olyan, mint te. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]