Mezey Katalin idézetek

A sivár kezdet és a sivár vég között tarkán megrakja asztalunk a Sors, hogy legyen mitől a szívnek fájnia, s legyen mitől fájdalmas a búcsú. [Részletek]

A szó erőtlen. Ha szép, hímzés csupán a lélek szőtte erős szöveten. De ha a szövet szétfoszlott, molyette, nincs mit csodálni a hímzéseken. [Részletek]

Az emlékezet borostyánkövében nekem ma is az vagy, aki voltál. Noha tudom - tudnom kellene - hogy más lettél, változtál, alakultál. Ahogy változtam én is. Jóllehet, mint szakadt... [Részletek]

Emlékek ingei, ruhái, még meddig látlak titeket, meddig fáj - ha moslak, vasallak - a nem múló emlékezet? [Részletek]

Olyan közel engedtelek magamhoz, hogy már végképp sosem fogom megtudni: ki vagy. [Részletek]