Mihai Eminescu idézetek

A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tűn elő. (...) Ezért ha illan ez az év is, S a múltba szállva szétomolt, Lelkedben ott a... [Részletek]

A zseni nem ismeri ugyan a halált, mert neve megmenekül a feledés éjétől, másrészt azonban képtelen itt a Földön valakit boldoggá tenni, s arra sem képes, hogy önmaga boldog legyen.... [Részletek]

Akkor, szenvedés, te sajogva-édes, megjelentél hirtelenül utamban... S a halál ádáz gyönyörét fenékig itta ki lelkem. [Részletek]

Az a szerelem, amelynek barátság a vége, soha nem volt szerelem. [Részletek]

Bármi csábít, hajt előre, légy közömbös holtodiglan. [Részletek]

Elhúzódva mindörökre csöndesen magadba révedj, amíg meddőn mennydörögve évre év jön, évre év megy. [Részletek]

Eszme nélkül írni verset - Semmi nehéz nincsen ebben, Úgy rendezz el üres szókat, Hogy a végük összecsengjen. [Részletek]

Évre év jön, évre év megy, minden új és minden ódon. [Részletek]

Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol. [Részletek]

Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl,  S néma a múltnak szája, az a kedves.  Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok.  [Részletek]

Látod: a fecske útra kél, hull a sápadt diólevél, deres a szőlő, őszre jár - ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? [Részletek]

Mert semmit sem ér neked az élet, ha másképp álmodtad, és másképp élted. [Részletek]

Mi a szerelem? Egy hosszú alkalom a szenvedésre, melynek ezer könnycsepp sem elég, és mindig újabbakat kér. [Részletek]

Mikor a sötét gondok hangja hallgat, S édes áhitat dala ring a számon: Téged hívlak, hallod? Nevedet kiáltom, Kioldod-é homályba hullt hatalmad? [Részletek]